Versek : Szergej Jeszenyin:A kutya |
Szergej Jeszenyin:A kutya
2007.08.07. 12:25
Ez gyönyörű...
Szergej Jeszenyin
A kutya
Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
A fakó gyékényeken, suta
Szalmakunyhóban két piros
Kölyköt fiadzott a kutya.
Nyelvével fésülgette őket,
Ki nem ment volna percre sem:
Ott mókázott s meleg hasából
Habos tej csurrant édesen.
S hogy leragadt a nap szeme
S elcsitult a baromfi-had:
Jött a gazda, zsákba kötötte
Mind a hét kis kutyafiat.
Nyomában loholt a kutya –
Elmaradoztak a hegyek…
A páncéltalan víztükör
Fázón, sokáig remegett.
S amint gyötörten hazaért,
Nyaldosva izzadt oldalát:
Egyik kölykének nézte a
Holdat, mit ringattak a fák.
A szikrázó őrbe meredt,
Szimmantott és nyítt nyögött ,
De a vékony hold is lecsúszott,
Eltűnt egy kék halom mögött.
S mint akinek kenyér helyett
Kötődő kéz követ hajít:
Hullatni kezdte lassan a hóba
Szeme arany-csillagait…
|